A koncert előtt nincsen feszültség. A közönség barátokként van jelen, mely egy pillanatra sem teszik kellemetlenné a helyzetet. És amikor színpadra lépnek a tagok? Az első megmozdulásukkal felrobbantják a közönséget.
Előttem két lány meg sem mozdult, mintha nem hallanák a zenét, de én, amint megérezem a talpam alatt az erősítő rezgését, már tombolok is, mert egyszerűen képtelenség úgy egy helyben állni, hogy a vérem felforr közben. A fülembe befolyt zene rezgeti végig az agyhullámaimat, mely által ereim felveszik a ritmust és testem bármiféle parancs nélkül cselekszik. Kibontott hajam szabadon csapkodja a vállamat, és a torkomból, újra és újra előjönnek azok a szófoszlányok, melyeket, meg tudtam jegyezni a dalból, nagyon sokadik hallás után.
Ez a szabadság - merül fel bennem, majd a szám végén körbenézek.
Mindenki el van foglalva a zenekarral, senki sem figyeli azt a bolond lányt, aki nem tud ritmusra ugrálni...
Persze utána rájövök; nem az a szabadság, hogy tombolok egy koncerten, hanem az, hogy teljesen megszűnnek a gátlásaim. Egyedül érzem magam a tömegben, mert nem képzelem bele a másik fejébe, hogy mit gondol rólam. Közben pedig körbevesznek a barátaim, akikbe bármikor belekapaszkodhatok, amikor a zene megkívánja, vagy elfáradtam egy teljes szám végig ugrálásában.
A függetlenség és kapaszkodás, mely teljesen szabaddá tett azon a koncerten, és ez az, amiben a Paddy and the rats nagyon jó.
Ismét csak azt tudom mondani: Hálás vagyok Istenem, ezért a remekműért!
Előttem két lány meg sem mozdult, mintha nem hallanák a zenét, de én, amint megérezem a talpam alatt az erősítő rezgését, már tombolok is, mert egyszerűen képtelenség úgy egy helyben állni, hogy a vérem felforr közben. A fülembe befolyt zene rezgeti végig az agyhullámaimat, mely által ereim felveszik a ritmust és testem bármiféle parancs nélkül cselekszik. Kibontott hajam szabadon csapkodja a vállamat, és a torkomból, újra és újra előjönnek azok a szófoszlányok, melyeket, meg tudtam jegyezni a dalból, nagyon sokadik hallás után.
Ez a szabadság - merül fel bennem, majd a szám végén körbenézek.
Mindenki el van foglalva a zenekarral, senki sem figyeli azt a bolond lányt, aki nem tud ritmusra ugrálni...
Persze utána rájövök; nem az a szabadság, hogy tombolok egy koncerten, hanem az, hogy teljesen megszűnnek a gátlásaim. Egyedül érzem magam a tömegben, mert nem képzelem bele a másik fejébe, hogy mit gondol rólam. Közben pedig körbevesznek a barátaim, akikbe bármikor belekapaszkodhatok, amikor a zene megkívánja, vagy elfáradtam egy teljes szám végig ugrálásában.
A függetlenség és kapaszkodás, mely teljesen szabaddá tett azon a koncerten, és ez az, amiben a Paddy and the rats nagyon jó.
Ismét csak azt tudom mondani: Hálás vagyok Istenem, ezért a remekműért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése