Mikulás

Mindig is bajban voltam, amikor jöttek az ünnepek. Sosem tudtam, hogy kinek mit adjak. Nem szerettem vásárolni, inkább saját kezűleg készítettem valamit. Főleg, ha eszembe jutott egy jó ötlet. Volt olyan is, hogy volt jó ötletem, elkezdtem, de a végeredmény annyira lelombozott, hogy végül nem lett belőle semmi, csak egy rakás szemét.
Az ajándékok, ha nem lettek kellően olyanok amilyennek én szerettem volna őket, akkor egyszerűen feladtam az egészet, és nem adtam semmit senkinek az ünnepekkor. Próbáltam mindig valami személyre szólót adni, valami olyasmi, amire nem is gondolja, hogy vágyik, de ha meglátja, egyszerűen tudja, hogy ezt tényleg neki csináltam.
Sok-sok időt töltöttem mindig azzal, hogy kitaláljam a megfelelő ajándékokat, amiket nagy gonddal el is készítettem. Nagy ritkán vásárolok, azt is csak azért, hogy legyen miből elkészítenem az ajándékokat.

Idén azonban megszállt az alkotás szelleme és olyan kreatív voltam, hogy meglepődtem magamon. Tegnap már a három jó barátnőmnek oda is adtam az ajándékát, és mind a három, olyan szemeket meresztett rám utána, amilyet vártam. Szeretem meglepni az embereket. Szeretem azokat az arcokat látni, amikor egyszerűen képtelenek megszólalni, amikor sikerült eltalálni a lelkük kívánságát.

Idén ők hozták a barátnőimnek az ajándékot. Belefér egy fülbevaló, vagy valami apró csoki, de lehet egy doboz díszeként is alkalmazni. Hogy mi kell hozzá??? Néhány WC papír guriga, piros festék fehér lap a tetejére egy kis vatta. Na meg persze ragasztó.

Aki meglátta eddig az mindenki majd elolvadt, de az jobban tetszett nekik, ami bennük voltak. Egy kis kreativitás és máris sokkal kellemesebb az ünnep, hiszen ilyenkor magamat is  meglepem, hogy, igen sikerült valami olyat alkotnom, hogy azért egy olyan mosolyt, ölelést, vagy tekintetet kapjak, ami már önmagában ajándék.