Pasim, Barátom, Kedvesem

- Na végre, bepasiztál! - mondta barátnőm lelkesen, én meg felháborodva közöltem vele:

- Hála az égnek NEM!

"Már többször gondolkodtam azon, hogy ha egy fiúval végre összeállok, hogyan fogom szólítani, hogyan fogom bemutatni."

- Pasim? - kérdeztem magamtól hangosan.

"A pasikról mindig meg volt a véleményem. Buták, soha sem gondolkodnak és a nőktől csak egyet akarnak. Mindig nagy a szájuk, hogy felhívják magukra a Csajok figyelmét. Nagyon-nagyon reménykedtem benne, hogy az én párom nem lesz ilyen, így ezt a kifejezést, hogy "Pasim van" soha nem akartam használni. (És persze abban is bíztam, hogy én sem leszek Neki a Csaja.)"

- Nem. - ráztam meg a fejem és felvetettem a következő lehetőséget. - Barátom?

"Ezt a kifejezést már jobban el tudtam képzelni, hiszen egy fokkal szebb megszólítás. Egy sokkal értelmesebb embert takar, habár ő is legtöbbször csak egyet akar a nőktől. Ezt a kifejezést már nagyobb kedvel használnám, de még ez sem tökéletes."

- Nem. - ráztam meg ismét a fejemet. - Kedvesem?

"Szerintem  a legszebb kifejezés erre az állapotra. Mögötte egy értelmes, gondolkodni tudó embert sejtet, aki tisztában van a hiányosságaival és a talentumaival. Ami pedig a legfontosabb, hogy a nőt nem csak vágyainak kielégítésére "használja". Egyenrangú félként kezeli partnerét, akivel hosszútávra terveznek kapcsolatot. Nem csak 1-2 hétre, vagy évre, hanem egy egész életre, és ettől nem riadnak vissza."

Elgondolkozva néztem magam elé.

- Akkor ki ő neked? - kérdezte kíváncsian a barátnőm.

"Mindig is így akartam szólítani azt a fiút, akit a sors nekem rendelt, de rá kellett jönnöm, hogy ezt a szót ugyan olyan nehéz kimondani, mint azt, hogy: SZERETLEK.

Remélem egyszer eljön az a pillanat, amikor ki tudom már azt mondani: SZERETLEK..."

-  Kedvesem!