Melyiket?

17-dik születésnapomon a keresztszüleimnél voltam a tanyájukon Szandaváralján. Az egész napot ott töltöttük. Lovagoltunk, életemben először vágtattam, beszélgettünk, nevetgéltünk. A hangulat nagyon jó volt, mint mindig, hiszen alig látom őket, és ilyenkor olyan jó velük beszélgetni.

A családban négy gyerek van két lány és két fiú. A fiúk a fiatalabbak.

Egyszer csak arra terelődött a szó, hogy ha választani kellene a testvérek közül, akkor melyiket választanánk. A legidősebb lány azt mondta, hogy ő a legkisebbik öccsét választaná, mert nagyon cuki. 

Kétség sem fér hozzá, tényleg nagyon aranyos.

Aztán hirtelen rám néztek.

- És te melyik tesódat választanád.

Csak egy pillanatig tartott, míg átsuhant a fejemen. A kisöcsémmel sokat veszekszek, de mivel sokat vagyok vele, a kaland is sok volt az életünkben. A nővérem néha kiakaszt azzal, hogy ő mindenkiben csak a jót látja, és nem érti, ha valakire igenis mérges vagyok, de rengeteg átdumált éjszakát köszönhetek neki. A fiatalabbik bátyám túl okos és ezzel sokszor vissza is él, de mindemellett nagyon vicces is, és nem egyszer megnevettetett, amikor magam alatt voltam. A legidősebb bátyám, mivel ő az első gyakran azt hiszi, hogy őt senki sem szereti és tőle várnak el mindent. De ha nem lenne sok mindent nem tudtam volna megcsinálni.

Aztán eszembe jutott az a történet, amikor egy szegény ember, akinek sok gyereke volt, kap egy ajánlatot egy gazdag úrtól, hogy ha odaadná neki az egyik gyermekét, akkor fizetne érte. De mikor megkérdezik tőle 

„Melyiket?” nem tud választani.

Az én válaszom is az volt, mint ennek a szegény öregembernek.

- Nem tudok választani.

A testvéreimet a hibáikkal és a jó tulajdonságaikkal együtt szeretem. És hiányoznának, ha elmennének, de tudom, hogy visszajönnek, mert én is hiányoznék nekik.