Havas kereszt

Talpa alatt ropogott a frissen hullott hó. Az erdőből énekes madarak hallatszottak. Egy megreccsenő gally jelezte, hogy egy őz, vagy egy vaddisznó jár a közelben.

Óvatosan lépett még egyet, hallgatta az erdő és a ropogó hó muzsikáját. Kinyújtotta a tenyerét és egy gyönyörű hópehely hullott rá. Ami hamarosan vízcseppé olvadt össze.

Megint lépett egyet, de megbotlott egy szikladarabban, amit eltakart a hó. Fájdalmasan nyögött egyet. Fáradt volt már és éhes, nem akart tovább menni. De Valaki várta odafenn a hegytetőn.

Fölállt és ment tovább. Mennyivel egyszerűbb lett volna az élete, ha nem indul el otthonról. Otthon meleg lenne, nem fájna a lába és meg tudta volna nézni a kedvenc sorozatát.

Ő mégis elindult, hogy találkozzon Vele, aki idehívta. Megint elesett, újból beverve a térdét. Megfordult a fejében, hogy nem kel föl, mennyivel egyszerűbb lenne lenn maradni.

Egy hópehely hullott az arcára. Megérezte annak hidegét. De az hamarosan elolvadt és hideg kis patakocskaként lecsorgott az arcáról. Nem maradhat itt. Betemetné a hó.

Összeszedte minden erejét és felállt megint. Felnézett és látta, hogy már nincs sok hátra. Látta az út végét. Neki iramodott, de újra elesett.

Türelmetlen volt. Mindent azonnal meg akart kapni. Meg kellet tanulnia, hogy egy célt nem lehet gyorsan, azonnal véghezvinni. Türelem kell hozzá.

Felállt és vett egy hatalmas levegőt. Halkan, csendben, lassan lépett megint egyet. És szép lassan eljutott a tetőre.

A tisztás, csendes volt. Körbenézett, de nem látott mást csak fehérséget. A fák, a bokrok. Mindent ellepett a fehér takaró.

Hirtelen egy kis szél támadt és elfújta a havat feltárva az egyik fa titkát. Furcsán állt és valaki volt is rajta. Kitárva karját ölelte át a világot.

És ő csak állt ott és nézte. Érezte a könnycseppet, ahogy elhagyja a helyét, végigszántva az arcát. Itt van. Ő hívta. Az első könnycseppet követte a másik, majd a többi is.

Fölnézett az emberre, aki fejét lehajtva őt nézte. Egy hópehely a faragott arca hullt. Gyönyörűen világított a tökéletes forma.

Majd megolvadt, és mintha a szobor sírna, végiggurult a faragott arcon a vízcsepp. Majd megfagyott ahogy a hideg szél újra végigsöpört a tájon.

2013.01.13.